2010. április 30., péntek

Napraforgópástétom

Ez az egyik kedvencem. Gyorsan kész van és mindenevők is szeretik. Kenyérre vagy zöldségekre kenve is finom. Sokáig úgy készítettem, hogy a napraforgómagot rögtön a csomagból a darálóba tettem, de legutóbb beáztattam egy éjszakára. Így egész más íze lett, sokkal finomabb! Úgy nedvesen egy jó erős botmixerrel szoktam pépessé zúzni a gyömbérrel együtt és kevés vízzel.


Hozzávalók:

1 csésze napraforgómag finomra őrölve
1 teáskanál kurkuma
kb. 1 kávéskanál őrölt római kömény
1 kávéskanál őrölt mustármag
kis darab gyömbér reszelve
1-2 szál újhagyma vagy póréhagyma, medvehagyma ízlés szerint (most medvehagymával készítettem)
1 evőkanál citromlé
1 evőkanál oliva olaj
víz

(1 teáskanál méz - elhagyható)


Az őrölt napraforgómagot összekeverem a fűszerekkel és a gyömbérrel (a mennyiségek ízlés szerint változtathatók) . Hozzáöntöm a citromlevet és az olajat, majd beleteszem az apróra vágott hagymát. Néha teszek bele egy kis kanál mézet, ettől még izgalmasabb íze lesz. Vízzel krémes állagúra keverem.

2010. április 29., csütörtök

Hajdinakenyérke tökösen

Úgy látszik a krékerfélék ideje van nálam, mindegy, hogy édes vagy sós, mindegyiket szeretem! Mivel gyorsan fogynak, ezért utánpótlásra van szükség :) 



A csíráztatott hajdina már egy napja várt türelmesen a sorsára. Viszont nem volt otthon répa, mérgelődtem is kicsit magamban, mire megláttam a szezon utolsó sütőtökét a hűtő aljában. Színében legalább hasonlít a sárgarépára :D Hagyma sem volt, se vörös, se lila, de még ott árválkodott két levél medvehagyma! Kivettem egy paradicsomot is, és hajrá: indulhattak a robotgépek, aztán pedig az aszaló!

kb. 2 csésze sütőtök felkockázva
1 paradicsom
2 levél medvehagyma (csak ennyi volt kéznél, de lehet több is, sőt másféle is)
kb. 1-2 evőkanál tamari vagy szójaszósz
1 csésze csíráztatott hajdina
1 csésze csíráztatott hajdina kevés vízzel összeturmixolva
1 csésze őrölt lenmag
1 teáskanál szárított bazsalikom

Tökösen is finom lett!

2010. április 22., csütörtök

Igazi müzliszelet

Igaz zabpehelyből készült, amit nem minden nyersevő fogad el az étrendjében, de pl. Angela Stokes nyers zabpelyhet említ a könyvében. Nyilván ehhez otthon kellene pelyhesíteni a zabot és nem a bolti csomagosat megvenni... Hát ez bolti csomagosból van, de így is nagyon finom, és akinek belefér a zabpehely az próbálja ki bátran! Akinek meg nem, annak itt egy másik, igazán nyersnek mondható müzliszelet.


Hozzávalók:
2 db alma megpucolva, pürésítve
sok mazsola
karobpor
méz
1,5-2 csészényi aprószemű zabpehely

Pontos mennyiségeket nem tudok írni, mert mindezt a férjem keverte össze. Amikor megkérdeztem, hogy mégis miből mennyit tett bele, az volt a válasza, hogy "ízlés szerint". A 2 db alma biztos, de hogy mekkorák voltak...? Rátok van bízva! Nem hiszem, hogy el lehet ezt rontani :))) Titi golyókat akart belőle formázni, de ahhoz nem volt elég sűrű a massza, így aztán elterítettem az aszaló tálcáján (sütőpapírra) és megaszaltuk. 

Hmmm.... A nagy részét én ettem meg... 

2010. április 13., kedd

Reggeli alma és körte variációk

A Reggeli finomságoknak két újabb variációját szeretném megosztani veletek. Bár a körte-banán páros számomra verhetetlen, mégis vágytam már arra, hogy picit másképp készítsem el a kedvencem. 
A böjt utáni aszalt szilvából készült, "beindító lekvár" adta az ötletet. Nagyon egyszerű: éjszakára beáztattam egy marék aszalt szilvát, majd reggel összeturmixoltam egy pici vízzel. Az így készült lekvárt ráöntöttem a kockára vágott körtére (vagy almára) és megszórtam fahéjjal. Hmmm, nagyon finom, még a kislányom is ilyet kért reggelire.



Ugyanezt el lehet játszani datolyával is, és gondolom más aszalt gyümölccsel is. Sikerült a piacon egy nagy doboz datolyát venni, de nem tudom, hogy ez most aszalt vagy sem, mert nem annyira fonnyadt és jó puha, de színre ugyanolyan barna (egyébként úgy vettem észre, ez is tartósítva van valami sziruppal, így aztán alaposan át kell mosni). Az a jó benne, hogy nem kell beáztatni, alapos mosás után rögtön mehet a turmixgépbe egy kevéske víz társaságában. Mondhatom, hogy a datolyalekvár a kedvencem lett, egyszerűen nem tudok betelni vele, sokkal jobb, mint a méz vagy bármely más édesítő. Ez a finomság főleg almával vagy banánnal ízlik.

2010. április 12., hétfő

Hajdinakenyérke

....vagy kréker, ha úgy jobban tetszik. Bár a méretei miatt ez már inkább kenyérre emlékeztet. Jó vaskosra csináltam, és nagy kockákra osztottam fel... akár egy szelet kenyér :)
Ezt a receptet Ákos súgta, bár én csak azt tettem bele, amit otthon találtam és olyan mennyiségben, hogy nem tudom őket teljesen pontosan meghatározni. Azért megpróbálkozom vele:

2 sárgarépa aprítógépben ledarálva
1 kisebb vöröshagyma, szintén az aprítón keresztül jutott a masszába (aki nem szerti a hagymát, szerintem simán kihagyhatja és tehet bele helyette akár uborkát is, vagy más zöldséget)
kb. 1,5 csészényi hajdinacsíra pici vízzel krémesre turmixolva
kb. 1,5 csészényi hajdinacsíra 
1 csésze őrölt lenmag
1-2 evőkanál bragg öntet (vagy szójaszósz)
talán bazsalikomot is tettem bele, de lehet, hogy az az első körben volt (hoppá)

Ebből készült a massza, melyet aztán sütőpapíron elterítettem és aszaltam kb. 1 napig. Gyönyörű is lett és finom is! Az első körben készült hajdinakenyérben volt még két paradicsom is, na attól még finomabb lett, de nem volt elég lenmagom és kicsit szétesősre sikerült. Amúgy annyira ízletes lett, hogy még chipsnek is megállná a helyét (bár nem úgy néz ki).

Most megyek és eszem is belőle! :)

2010. április 6., kedd

Böjt után


Hát azt kell mondjam számomra a böjt utáni első nap volt a legnehezebb testileg, lelkileg egyaránt. A késő esti lefekvéstől reggelig, ha jól számoltam, ötször jártam kint a mellékhelységben csorogni. Reggel nagyon kókadtan ébredtem, dörömbölt a szívem és vonszoltam magam, mivel a vérnyomásom a béka feneke alatt landolt. Örültem, hogy fel tudtam öltözni. Majd megkértem a párom, hogy készítse el nekem a fél liter citromos vizet, melyet a kanapén üldögélve iszogattam és lassan feléledtem. Mivel a jóga eddig is jótékonyan hatott a fáradtságomra, így ezután is a jógát választottam, pedig már nagyon vágytam egy zöld almára! Jó fél óra jógázás, mely valóban felfrissített és egy csésze májvédő tea után, délelőtt tizenegy óra tájban megpucoltam és felvágtam a kiszemelt almát és lassan elmajszolgattam. Azért pucoltam meg, mert a héja nem esett jól az első néhány falatnál. 

Ebédre fél liter spenótos almalevest turmixoltam magamnak. Ezzel jól is laktam, ....kb. egy órára. Kezdtem nagyon nagyon vágyakozni az ételek után. Mindenféle étel gondolata átsuhant az agyamon... és persze láttam a családot ebédelni. A kislányommal tojást festettünk, én még azt is felfaltam volna... de tudtam, hogy azzal csak rosszat tennék magamnak.
Igyekeztem most is sokat inni, hogy legalább a sok folyadék kitöltsön, de ez már nem tünt elég hatásosnak. Uzsonnára ettem egy kis szőlőt, vacsorára pedig két nagyobb körtét, meg némi uborkát és paradicsomot. Ez utóbbi volt nálam a desszert, annyira mennyei íze volt! Pedig ezek a téli paradicsomok nyomukba se érnek a nyáriaknak! Többet nem mertem enni, nehogy gondot okozzak a három napig pihenő gyomromnak. Ám a vágyakozásom nem akart szünni...

Jól esett volna még egy kis pihenő így a böjt utáni első nap végén, de kettesben voltunk a kislányommal, így ki kellett tartanom. Estére odáig fajult a sóvárgásom, hogy meglehetősen ingerült és elviselhetetlen lettem (egy dacos két éves társaságában pedig különösen). Vágyak és kétségek között találtam magam, mert éreztem, hogy nem a testem kiált ennivalóért, hanem az ízlelőbimbóim... Ez a kétség elérte a lelkemet is, mert önmagamra nézve is összezavarodtam. Elvesztettem a fonalat, nem találtam azokat támpontokat és célokat, melyeket olyan szépen és gondosan kitűzögettem az elmúlt hónapok során. Minden összezavarodott. Feltettem a legfontosabb kérdéseket: Ki vagyok én? És mivé akarok válni? És vártam a választ...

A mai nap már az örömevés jegyében telt el, bár kicsit elkeseredetten indult. A tükörbe nézve és a kedvenc farmerom felhúzása közben meglehetősen elkámpicsorodva állapítottam meg, hogy nem lettem vastagabb a böjt során (nahát! ki gondolta volna?). Már a böjtölés során is arra az elhatározásra jutottam, hogy a gabonákat továbbra sem hagyom el az étrendemből, most ez megerősödött bennem. Sőt úgy érzem, hogy a főtt vegán kajáknak sem fogok ellenállni annyira, mint az utóbbi időben. Persze, amit lehet nyersen eszem majd, de nem leszek túl szigorú magammal.

Lelki egyensúlyom is visszaállt a mai nap végére. A feltett kérdésekre is találtam válaszokat, melyek a jelen pillanatra érvényesek. És megnyugodtam. Úgy érzem, a mai nappal záródott le ez a különleges böjti utazás. Talán az új út születésének a küzdelme volt ez a rövid összezavarodottság a régi út végén :)

A böjti beszámolóknak itt a vége. Legközelebb ismét receptekkel jelentkezem!
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte ezt a pár napot az életemből! :) Örülök, hogy írhattam nektek!


2010. április 5., hétfő

Harmadik böjti nap


A mai nap ajándék számomra, mert egyedül tölthetem. Már hajnalban fent voltam, nem tudtam aludni, pedig szerettem volna. Túlestem a reggeli beöntésen és még visszabújtam az ágyba, mivel elég alacsony volt vérnyomásom és emiatt gyengének éreztem magam. Sikerült is szundítanom még egy órácskát. Felkelés után ráálltam a mérlegre puszta kiváncsiságból. Amit láttam, arra azt mondtam, hogy "Jesszusom!". Elég légies vagyok... bár tudom, hogy a hiány java víz és az újra evéstől vissza fog jönni. Ezért inkább nem ijedek meg nagyon.
A reggeli citromos víz után, délelőtt készítettem körtéből és kiwiből kb. 4 dl gyümölcslevet. Nem igazán esett jól, valahogy nehéznek tűnt, pedig alaposan felhígitottam. Negyed óra múlva enyhe hányingerem támadt, de pár mély lélegzetvétel után elmúlt. Éreztem, hogy sok volt ez a gyümölcslé, most így a nap vége felé nem is kívánom a következő adagot. Azt hiszem megint uborka és zellerszár leve lesz a vacsorám.

Délben kirándulni indultunk Évivel, felmentünk a Normafához és gyalogoltunk majdnem két  és fél órát az egyik kevésbé népszerű útvonalon. Nagyon jól esett és nem lettünk fáradtabbak a végére. Sőt azt is mondhatnám, hogy könnyebben végig jártam az utat, mint máskor. Bár az emelkedőknél kicsit nehezebb volt, de ez azért is lehetett, mert folyamatosan beszélgettünk. Feltöltődtem ettől a kis kirándulástól testileg-lelkileg egyaránt. Köszönöm Évi, öröm volt Veled gyalogolni! :)

Jól is jött ki ez a kirándulás így az utolsó böjti napon. Kibújtam a csigazáhamból, segített ráhangolódni a hétköznapi élet folyatására. Éhségérzetem egyébként továbbra sincs, bár az ételek utáni vágyakozásom egyre erősebb. Megértettem mi a különbség valódi éhség és kívánósság között. A kettő nem ugyanaz, hétköznapi étrendünket általában az ételek utáni vágyakozás vezérli és ebben igen kevés az ösztönös megérzés. Rádöbbentett ez a kis utazás arra, amiről Szamóca is írt, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektetünk az evésre. A mai ember jóval többet eszik, mint amennyit a teste valóban kíván. Az az érzésem, hogy a felkészülő napi menüm is bőségesnek számít a test valódi, természetes szükségleteihez képest. Persze, az evés fontos, hiszen alapvető szükséglet, úgy mint az ivás, az alvás és a szeretet. Egyetértek Rüdiger Dahlke orvossal, aki azt írja a könyvében, hogy az a nem mindegy, hogy mit, hogyan és mikor eszel. Lassan, élvezettel átélve minden falat ízét (bevallom ezt még nekem is gyakorolnom kell), többségében növényi eredetű táplálékot és csak akkor, amikor valóban éhes vagy.

Kicsit tartok a holnapi felépítőnaptól, mert egyáltalán nem enni talán könnyebb, mint mértékkel étkezni. Böjt után nagyon tudatosan és óvatosan kell újra szilárd táplálékot fogyasztani. Kiváncsi vagyok, hogy mit fogok tapasztalni az első falat után, az első alma után... vajon rögtön megkívánok-e egy másikat? Vagy elégedett leszek azzal az eggyel? Izgalmas utazás a böjt :)

Igen, utazásnak érzem. Mindig is vágytam hasonló utazásra. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy végig járom a Caminot. Aztán mire ténylegesen elhatároztam magam, várandós lettem a kislányommal. Így ez a terv pár évig még fiókba került, mivel túl kicsinek érzem a lányom, hogy eltünjek az életéből másfél hónapra. Ha a világ világ marad, akkor lesz még lehetőségem végig járni, ha még akkor is igazán akarom. De nem ez az egyetlen lehetőség, hogy bejárjuk a saját caminonkat. Ilyen rövidebb-hosszabb belső utazás egy böjt is. Így elsőre elegendőnek érzem a három napot. Bár most visszagondolva rövidnek tűnik, de három napra készültem fel és érzem is, hogy testem-lelkem kívánja a holnapi visszatérést: az elengedőből újra befogadóvá válást. Ám nem kések le semmiről, legközelebb hosszabb böjtbe kezdek, ha eljön az ideje. Most inkább azt tervezem, hogy kis idő múlva heti egy lénapot tartok. Azt mondják az ilyen pálcikatípusú embereknek az a legjobb és így akár még hízni is lehet.

Arra viszont rájöttem, hogy a gabonákat továbbra is megtartom az étrendemben. Túl erős még a kötődésem vagy valóban szüksége van rájuk a szervezetemnek és most hagyom,hogy így legyen. Aztán majd alakul magától...

Továbbra is a meditatív állapot határain lebeg a tudatom, de ez a világtól elvonultan nem is nehéz. Ilyenkor óhatatlanul befelé fordul az ember és ha van bátorsága önmagával találkozni, akkor egy új és mégis ismerős világ nyílik meg előtte... Ezalatt a rövid út alatt többször éreztem, hogy kívülről tudom szemlélni önmagam, az érzéseimet és a tetteimet is. És ezáltal elkülöníteni valódi önmagam az érzéseimtől és gondolataimtól. Időnként sikerült egyszerűen csak figyelni, jelen lenni. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy legyen bátorsága böjtbe fogni, vagy elindulni valamilyen úton önmaga felé. A böjt alatt nem az éhség lesz a legnagyobb feladat, amivel szembekerülsz... 

Sok mindent tanultam a három nap alatt a lelki tapasztalatokon túl is. Egész egyszerű dolgokat: 1. a beöntés egy egyszerű művelet, semmilyen kellemetlenséget nem okozott, 2. a jóga csodálatosan energizálja a testem, szószerint testi-lelki táplálék, 3. akár három napig is kibírom evés nélkül úgy, hogy nem érzek valódi éhséget, 4. a frissen facsart gyümölcsleveknek átható erejük van.

Amikor útnak indulsz, legyen bátorságod észrevenni az út ajándékait! Szíved legyen nyitott és meglátod csodálatos élmények várnak rád... És vedd észre, hogy folyamatosan úton vagy!

A harmadik böjti nap menüje:

Reggel: 0,5 L citromos víz
Délelőtt: 4 dl körte-kiwilé
Délután: 3 dl májvédő tea mézzel
                1 L zöldlötyi (supergreens)
Vacsora: 3 dl uborka-zellerszárlé
                1 cs májvédő tea (ezt végül nem ittam meg, annyira örült a testem a lúgos zöldséglének, hogy úgy éreztem erre most nincs szükségem)
Ezeken felül néhány pohár víz.

Utóirat:


Rájöttem: semmi célja nincs a fájdalomnak a mellkasomban. Én teremtettem. Csupán egy lehetőség az úton, hogy találkozzam önmagammal és elfogadjam a felfedezés ajándékait. Akár el is vethetem ezt a lehetőséget, de akkor másképp bukkan fel újra. Talán még fájdalmasabban... És talán fel sem ismerem, hogy ez ugyanaz a lehetőség. Mindegyik egy és ugyanaz.

.....



Utóirat2:
Este van már és nagyon felerősödött bennem az evés utáni vágy. A vágy, nem az éhség! Talán azért, mert tudom, hogy holnap már ehetek. Mindig a cél előtt a legnehezebb még egy kicsit kibírni.... Megyek is inkább aludni :)



Köszönöm Nektek, hogy elovastátok az élményeimet!

2010. április 4., vasárnap

Második böjti nap

A kaland folytatódik. Éjjel háromszor is jártam a mellékhelységben kiengedni azt, ami már nem kell. Egyébként jól és sokat aludtam. Reggel alacsony vérnyomással ébredtem, gyorsan megittam a fél liter citromos vizet, kicsit visszabújtam még az ágyba. Kis pihenő után kezdtem csak hozzá a beöntéshez, ami kifejezetten megkönnyebbülté tett. Egyébként kótyagos voltam és nem éreztem magam erősnek, de a mellkasi fájdalom már csak időnként jelentkező kellemetlen érzéssé csökkent.

Szombat lévén itthon volt a család többi tagja is. Nehezen viseltem a társaságot, nem vágytam beszélgetni, foglalkozni senkivel. Ingerlékeny voltam, de szerencsére mindenki jól tolerálta az állapotom. Délelőtt kint töltöttük az időt a kertben, Katica játszott, én pedig ültem a padon, napoztam és vártam, hogy a férjem visszatérjen a boltból, mert kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam. Mikor visszatért elkészítette nekem a gyümölcslevet, amire nagyon vágytam már. Miután levette a vállamról a gyerekre figyelés terhét és visszavonulhattam elvégeztem néhány légzőgyakorlatot és jógáztam. A jóga az valami csoda! Már gyakorlatok közben visszatért az erőm és elmúlt a kótyagos lézengős érzés, ami szerencsére azóta sem tért vissza. Mire a gyakorlatsor végére értem a kislányom is csatlakozott hozzám. Annyira édes, amikor velem jógázik (két és fél éves most)! Rögtön leveszi a zokniját és odaül mellém. Egy-két egyszerű nyújtó ászanát mutattam neki és ő meg is csinálta, sőt már a légzést is utánozta. Sokáig nem köti le a dolog, de mindaddig ott ugrabugrált mellettem most is, míg be nem fejeztem. Eljátszotta a lábujjaimon az Ez elment vadászni, ez meglőtte... mondókát, jót derültem rajta, annyira édesen csinálta.

Egész jól bírom a nem evést. Nem érzek éhségérzetet, ez a sok folyadék is teljesen kitölt. Egy-egy pohár frissen facsart gyümölcslé pedig felér egy fogással. Azért néha átfut az agyamon egy két kajagondolat. Egész elképesztő egészségtelen ételek gondolatai is! Pl: párizsis zsömle! Pedig ilyet már több hónapja nem ettem. Megjelenik gondolatban az íze és az illata is az adott ételnek. Ezeket a gondolatokat többnyire derűsen veszem tudomásul, majd tovább küldöm, elengedem mielőtt vágyakká nőnék ki magukat. Történt egy érdekes dolog is ezzel kapcsolatban. Katica csokiért könyörgött és adtam neki egy picit. Ahogy kicsomagoltam összefutott a nyál a számban, de úgy igazán! Viszont fejben nem kívántam... vagyis mintha kívülről tudtam volna érzékelni ezt a vágyat, nem azonosultam vele, mint eddig. Ez egy teljesen új tapasztalat számomra.
Ilyesmi történt velem a tegnapi erős fájdalom átélése közben is. Egyszercsak eljött az a pillanat, amikor megfogalmaztam magamban, hogy a fájdalom nem tartozik hozzám és szenvedő önmagamat kívülről szemléltem. Megértettem, hogy nem az a valódi énem, aki ott ül magában a fájdalomban elmerülve. Csak egy forma, amiben éppen akkor megnyilvánulok.

Azt gondoltam, hogy tele leszek alkotási vággyal ezekben a napokban, de nem így van...  Nem vágyom az alkotásra, nagyon befelé fordulós vagyok, még olvasni sem vágyom. Végre úgy érzem a jelen pillanatban élek. Leperegtek rólam a felesleges gondolatok, már nem árasztanak el vad folyóként. Úgy érzem folyamatosan más tudatállapotban vagyok, emiatt egyáltalán nem esik nehezemre egyik percről a másikra meditálni. Nem kell hosszasan neki készülődnöm, hogy meditatív állapotba kerüljek, mert szinte folyamatosan annak határán lebegek. Most már kezdem magam könnyűnek és áttetszőnek érezni, bár ehhez hozzásegít a csodálatos zene, melyet így írás közben hallgatok. Lehet, hogy kerülhetek még mélypontra (bár reménykedem, hogy nem), de a tegnapi után már csak jobb jöhet :)

A jógázás óta nem érzem magam betegnek, erőnlétem olyan, akár egy átlagos napon, csak a tudatom van másféle álapotban. Furcsa, de egyben nagyon jóóóóó!

A második nap menüje:

Ébredéskor: 0,5 L citromos víz
Délelőtt: 2 pohár víz
              1 csésze májvédő tea
Ebéd: 2 dl frissen préselt ananászlé
Délután: 1 csésze csalántea mézzel
               1 L zöldlötyi (supergreens)
Vacsora: 4dl körte-narancslé
               1 csésze májvédő tea
Közben persze néhány pohár víz.

2010. április 3., szombat

Első böjti nap


"Mindig maradj nyitott és kisérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sosem jártál azelőtt. Ki tudja? Még, ha haszontalannak bizonyul is, új tapasztalatot ad." 
(Osho)

Tegnap estére teljesen kikészültem, így már nem volt erőm megírni a napomat. Nem említettem eddig, hogy enyhe, de kitartó refluxos mellkasi fájdalommal kezdtem neki a böjtnek. Csütörtökön még elmentem az orvoshoz, hogy kizárjunk más eredetet. Bár így se százszázalék, hogy attól van, de az ősszel átéltem már ezt és akkor határozottan éreztem is, hogy sok a savam. Hogy most mitől lett sok azt nem tudom... mondjuk sok csokit ettem, de én egyre inkább érzem a lelki okát. A bögyömben van valami vagy valaki, de ez nem idetartozik. 

Pénteken már hajnalban fent voltam, izgatottan ébredtem, mint aki utazni készül. Kiváncsian vártam vajon, hogy bírom majd étel nélkül és milyen élmények érnek. Elvittem a kislányomat a bölcsibe aztán vásárolni mentem. Na, hát az nem esett jól. Végülis a böjt az elengedésről szól, én meg bevásárlással kezdtem, háát... Kissé fáradtnak éreztem magam, mint aki keveset aludt, pedig reggelire facsartam gyümölcslevet, hogy jobban bírjam. Hazaérve igénybe vettem a megengedett 1 teáskanálnyi mézet.

Ebéd helyett jógáztam, ami nagyon nagyon jót tett, hihetetlenül felfrissített és erőt adott. Ezután desszertként fél liter 1:1 arányban higított, frissen facsart gyümilevet ittam. Így szilárd étel nélkül tudatosodott bennem, hogy milyen ereje van a gyümölcslének is. Úgy éreztem jókora energiacsomagot nyertem belőle.

Kicsit kiültem napozni a kertbe, próbáltam megállítani a száguldó gondolataim áradatát vagyis inkább engedni, hogy tovább suhanjanak. Egész nap bombáztak a gondolatok, főleg tervek és ötletek formájában. Sokminden eszembe jutott, hogy mit, hogyan csinálok majd, mit fogok tenni, inni ezalatt a 3 nap alatt. Jógázás közben is azon kaptam magam, hogy az egyik ászana közben már a másikra gondolok. Újabb és újabb tanult ászanák jutottak eszembe és hirtelen az összeset meg akartam csinálni. Furcsa érzés volt, de az utóbbi időben szinte rohanással telt minden napom és ugyanilyen rohanás volt a fejemben is, mert számtalan ötletem és tervem van, melyek megvalósításra várnak, de időm nem jutott rájuk. Azt érzem mostanában, mintha folyamatosan késésben lennék, az idő pedig rohan és nem érem utol magam a terveimmel. Közben pedig épp a rohanás miatt mindig a következő pillanatban élek, emiatt pedig lemaradok a jelen tapasztalatairól. Talán ugyanúgy, ahogy a salakanyagok, a gondolatok is szabadutat kaptak, hogy távozzanak és ez jelentkezett így.  Egyszerűen le kellett lassulnom a böjt szentségéhez és hagyni, hogy kifolyon belőlem ez a sok gondolat...

Délutánra indulhatott be a méregtelenítési folyamat,  miután megittam 1 liter Supergreens zöldlötyit. Talán túl gyorsan is ittam meg. Fázni kezdtem és nagyon vacakul éreztem magam. Egyrészt kótyagos lettem és fáradt, másrészt a mellkasomban nagyon felerősödött a fájdalom. Nem tudtam semmi másra gondolni, csak erre a kínzó érzésre. A fájdalom miatt semmi másra nem tudtam gondolni. Átfutott az agyamon, hogy őrültség volt pont most belefogni a böjtbe, talán meg kellett volna várni, míg lecseng ez a refluxos dolog. Tisztára betegnek éreztem magam. Testileg-lelkileg valamiféle mélypontra kerültem, a fenébe kívántam az egész böjtöt, de bíztam benne, hogy túl leszek ezen. Kértem az univerzumot, hogy segítsen átvészelni ezt a szakaszt. Imádkoztam is a magam módján elég sűrűn. 

Este sétálni mentem Herceg kutyával, úgy éreztem a mozgás majd segít. Teljesen magamba fordulva gyalogoltam, eleinte nagyon fáztam és zavart a hűvös szél, valamint a fájdalom. Aztán a séta végére felmelegedtem és úgy éreztem a mellkasomban égő tűz ellenére nagyon sokáig tudnám folytatni a gyaloglást.
Bár napközben alkalmaztam a májborogatást, de a rosszullét miatt bázikus, sós fürdőt is készítettem magamnak. A fürdő jót tett, enyhítette a nyomorultság érzését. A vízben mudráztam (kezek jógája) és éreztem a pozitív hatásukat. Ösztönösen olyan mozdulatokkal dörzsöltem át a testemet, melyekkel a fájdalomtól próbáltam megszabadulni.
A fürdés után alig vártam, hogy befeküdhessek az ágyba és aludhassak... bízva abban, hogy könnyebb napra ébredek.

Az első nap menüje:

Ébredés után: 0,5 L citromos víz
Reggeli: 2,5 dl körte-narancslé vízzel higítva mindig 1:1 arányban
Délelőtt: 1 teáskanálnyi méz
               0,5 L víz
               1 csésze tisztító tea
Ebéd: jóga :) Abszolút lelki étel volt!
Desszert: 0,5 L alma-grapefruitlé vízzel higítva 
               1 kávéskanálnyi áztatott, őrölt lenmag (ezt a gyomor megnyugtatására javasolják)
Délután: 1 L Sugergreens zöldital
               1 csésze csalántea mézzel
Vacsora: 2dl uborka-zellerszárlé vízzel higítva
Mindezek mellé néhány pohár víz is lecsúzott. Összesen kb. 3,5 - 4 L-t ittam.

2010. április 2., péntek

Felkészülés a böjtre

Hát itt tartunk. Böjtölök. Régóta tervezem már, hogy elvégzek egy tisztítókúrát. Tavaly májusban kezdtem a vegán életmódot és azóta várom, hogy eljöjjön az ideje a böjtnek. Most jött el. Sokáig érlelődött bennem az elhatározás. Az utóbbi hetekben egész jól ment a nyersevés, némi nem nyers táplálékkal vegyítve, ami többnyire nasi volt. Úgy gondoltam ideje rendet tenni az étrendemben és ideje végre egy nagytakarítást csinálni, mert hiába eszem nagyrészt nyersen, ha mindig beleszólok a lassú méregtelenítésbe némi csokival.
Aztán megláttam, hogy Szamóca és Norka együtt böjtölnek. Ez adta meg az utolsó lökést, éreztem, hogy eljött az időm. Nagy örömömre Évi is csatlakozott hozzám, mi is együtt kezdtünk a böjtnek! Egyelőre csak 3 napos léböjtöt tervezek, mivel ez az első alkalom, hogy méregtelenítek. Így végülis Húsvét hétfőre be is fejezzük. Ha esetleg jól bírom, akkor a negyedik napot is levekkel töltöm, de elég vékony vagyok, nem akarok teljesen pálcikaemberré változni.

A tegnapi napom már a felkészüléssel telt, bár lelkileg már az előző hétvégétől készülődöm. Beszereztem a Norka által javasolt könyvet (Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölés kézikönyve). Villámolvasással beszippantottam minden sorát, beszereztem a böjti hozzávalókat és egyre izgatottabban vártam a pénteki napot. Sőt már a csütörtökit is, mivel gyümölcsnapot tartottam. Csak nyers gyümölcsöt és zöldséget ettem, se olajos mag, se gabona nem jöhetett szóba. 

Itt is van a felkészülős menüm:


Ébredés után: 4dl citromos víz, korall-kalciummal
Reggeli: 1/2 ananász (húúú isteni finom volt!)
Délelőtt: 750ml zöld turmix (spenót, mangó, alma, narancs, gyömbér)
Ebéd: 3 db körte banánnal és fahéjjal
Uzsonna: 1 db alma
Vacsora: saláta (uborka, paradicsom, zellerszár, narancsos-paprikás öntettel, természetesen zsírmentesen, bazsalikommal és pici fokhagymával)

Mindezeken felül persze még vizet ittam. Nagyon jó volt ez a nap így. Frissítő és tényleg energiadús volt minden falat. Ez lényegében megfelel a 80/10/10 módszernek, bár mennyiségekben lehetett volna még több is, de a böjt miatt nem akartam degeszre enni magam. 

Kiváncsian várom az elkövetkező napokat (bár már benne vagyok az első böjti napban, erről majd csak este írok). Úgy érzem olyan ez, mint egy utazás. Egy teljesen új élmény vár rám :)