Ez a finomság nem jött volna létre, ha sikerült volna diós golyókat csinálnom. Ám szerencsére túl daráltam a diót (vagy eleve túl olajos fajta volt). Próbálkoztam golyócskákat gyúrni a diós masszából, de szó szerint csöpögött az olajtól. Így aztán kosrárkákat nyomkodtam belőle és megaszaltam. Időben és pénzben nem valami kifizetődő, mert több, mint két napig ment az aszaló, ráadásul már eleve áztatott és kiszárított dióból készült... tehát a műveletet megelőzően is ment a masina. Ezért a receptet nem is írom le, inkább készítsétek a kosárkákat kesudióból, úgy sokkal barátságosabb menet lesz (
Évi oldalán találtok receptet hozzá). Ettől függetlenül a diós kosárka persze nagyon finom lett, bár tömény és kemény is. Nem is lettek túl szépek, de ez evés közben egyáltalán nem zavart.
|
félbevágva |
Amint a képen látszik a kosárkáknak töltelékük is van. Mindenképpen nagyon gyümölcsös krémet szerettem volna készíteni, lehetőleg mag nélkül, hiszen a kosarak már így is elég olajos magot tartalmaznak. Hát azért került bele némi mák :) Alulra almás krém került, felülre mákpuding, a tetejére pedig aprított mandulát szórtam.
Almás krém:
2 alma pucolva, felkockázva
fél csészényi áztatott, aszalt körte
1 teáskanál fahéj
1 kávéskanálnyi vaníliapor
citromlé
1 evőkanál utifűmaghéj
azt hiszem méz is volt benne, mennyisége attól függ mennyire szeretnéd édesre
Aprítógéppel darabosra aprítottam az almákat és összekevertem a botmixerrel pépesre turmixolt körtével, majd a többi hozzávalót is belekutyultam. A kosárkákba töltögettem.
Mákpuding:
1 csésze áztatott, aszalt sárgabarack
fél csésze darált mák
citromlé
fahéj
Kicsit hígabbra készítettem a pudingot, hogy könnyen kenhető legyen. Minél több mákot teszel bele annál keményebb lesz az állaga, nehezebben kenhető.
Mindkét krémből maradt bőven, melyet ugyanígy rétegezve kis tálkákba töltöttem.
Mind elfogyott, csak a műanyag tálkák maradtak meg :)